SAKKMATYI

KÉPESSÉGFEJLESZTŐ ÉS TEHETSÉGKUTATÓ SAKKISKOLA

Sakkmatyi Bt - telefon: 20/544-7776 e-mail: info@sakkovi.hu



A Sakk-Ovi Story 1. rész
avagy Olgi első kísérletei a sakktanításra

Még 14 éves sem voltam, mikor első tanítványomat megtanítottam sakkozni. Egy kórházban történt. Úgy alakult, hogy egy bő hetet feküdtem bent a gyerekosztályon, nálam fiatalabb kis betegekkel egy kórteremben. S mivel elég unalmasan teltek ott a napok, hát megkértem szüleimet, hogy hozzanak be sakkot és sakk könyvet, mert gyakorolni szeretnék. Aktív versenyző voltam akkor, korosztályom egyik éljátékosa.

A feladványok fejtésével felkeltettem 8 éves szobatársam, Gábor figyelmét. S így meg is kezdődött sakkedzői pályafutásom :)

Mint kiderült, Gáborral egy lakótelepen laktunk, így a kórházból kikerülve jópárszol ellátogattam hozzájuk gyakorolni, s még klubunkba is elhívtam - csapattársnak. Egy árva fillért nem kaptam érte, ez akkor eszembe sem jutott :) Szórakozás volt az egész, és nagyon büszke voltam a kisfiú sikereire és lelkesedésére.

Hamarosan egy másik - ezúttal ovis - tanítványom lett, nagymamám ajánlása útján, akiért átutaztam az egész várost, hogy sakkozhassak vele. Minden péntek este 6-tól kifulladásig nyúztuk a sakktáblát, és a 3 órás utazásért valamint a 2-3 órás magánedzésért a fizetségem még mindig csak egy tábla csoki vagy épp egy papír kétszázas volt, amit nem is én kértem, de rendes tinihez illő büszkeséggel azért mindig elfogadtam. :)

Hihetetlen jó leckék voltak ezek, és máig emlékszem a rendkívüli büszkeségre, amit ovis tanítványom első versenyen beadott mattja okozott - nekem!

"Na, Olgi, nem is gondoltad, hogy képes vagyok rá, mi?" Kérdezte tőlem vagányan a győzelme után.

Csak vigyorogtam bíztatóan, de valójában "nem, igazából talán nem is hittem"... miközben még nála is jobban örültem az eredménynek.

Nem telt el sok idő, hogy az első csoportomat is megkapjam, ahol aztán rendesen fel kellett kötni a felkötnivalót...
Történt ugyanis, hogy egy klubtársam vezette az iskolai szakkört kisöcsém iskolájában. Egyik nap más elfoglaltsága akadt, így megkérdezte, hogy nincs-e kedvem helyettesíteni. Szerinted? Naná, hogy van! 6 éves korom óta ábrándozom arról, hogy egy csapatnyi iskolást terelgessek, és akkor 15 éves fejjel ezt felajánják nekem - még ha csak egyetlen alkalom erejéig is - hát persze, hogy elvállaltam! Hónom alá csaptam a legnagyobb sakk-könyvet, amit apám polcáról leemelhettem (ez a Polgár László féle 5334 kombináció volt, egy jó 3 kilós könyvecske, tele feladványokkal), és beállítottam az iskolai osztályba, ahol egy tucatnyi, válogatottnak nem nevezhető alsós kisgyerek várt, a kellemesnél jelentősen emelkedettebb alapzajjal. Nos, ha ismersz, talán sejtheted, hogy nem az volt az első dolgom, hogy lecsapjam a könyvet a tanári asztalra, és elordítsam magam, hogy most azonnal üljön le mindenki...
ehelyett óvatosan beléptem a terembe...
körbenéztem,
nyeltem egy nagyot
és valami olyasmi forgott a gondolataimban, hogy "akkor most mit csináljak???"....

És ekkor jött a megmentőm, Péter, egy 9 év körüli duci kisfú személyében, aki az enyémnél jelentősen erőteljesebb orgánummal volt megáldva. Rám nézett, s vidáman felkiáltott:

- Szia, ma te tartod a sakkot!?
- Hehe, igen, én! - feleltem zavartan, de megkönnyebbülésemre szemmel láthatóan az eleven de vidám kis csapat ezt a hírt örömmel fogadta, s fel is csaptuk a könyvet az egyik ábránál, hogy felállítsuk az állást a sakktáblára közösen.
Megoldottunk pár rejtvényt, és sakkoztak is a gyerekek. Sőt! Még az óra vége felé betévedő egy-két szülő sem hitte azt, hogy itt rögbi edzés folyik, így viszonylag elégedetten zártam első csoportos foglalkozásomat.

Gondolom az iskolában sem volt nagyon rossz a visszhangja, mert következő tanévtől aláírtuk az első "igazi" fizetős munkámat. Én vezettem az iskolai szakkört (16 évesen), és "igazi" fizetést kaptam érte a DSE-től. Olyan igazi tanári órabért :D

Akár egy mesében!
Azonban a kihívás, ami így a nyakamba borult, nem volt tündérmese. Hogy milyen az összetétele egy INGYENES iskola szakkörnek, egy átlagos kőbányai általános iskolában, és hogyan értem el azt, hogy ne a takarítónéni terelgesse vissza a gyerekeket a tanterembe..., na azt a következő bejegyzésben írom le.



A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ KATTINTS IDE!


Ádám Olga saját tollából, saját élettörténete alapján

Ha szeretnél értesítést kapni róla, amikor egy új bejegyzés megjelenik, akkor íratkozz fel a GYEREKSAKK HÍRLEVELEMRE itt:

Email*

Név*



A szöveg kimásolása és terjesztése a szerző engedélye nélkül - még forrásmegjelöléssel is - tilos!
Ajánlani, Facebookon megosztani a címsorban látható link kimásolásával lehetséges és engedélyezett. Ha másolásra, publikálásra stb. engedélyt szeretnél kérni, írj: info@sakkovi.hu